KRISTÁLYOSÍTÁS
Egy különleges alkalom volt ez az 5. ugyanis vendégül láttuk Julie -t a presencing intézet munkatársát! A múlt alkalommal a naplózási gyakorlat során kapcsolódtunk mélyebb szándékainkhoz, az akaratunkhoz. A kristályosítás az U folyamatban az a lépés, amikor az akaratunk, a szándékunk egy határozott formát ölt. Amikor egyre pontosabban rajzolódik ki, merre is vezet az utunk. A kristályosítás első lépéséhez a naplózás során írt jegyzeteinket használtuk fel.
A feldolgozás során kis csoportokat alkottunk, és a Case Clinic egy testreszabott változatát próbáltuk ki. Ennek lényege az volt, hogy forgószínpad szerűen mindenki beszámolt néhány pecben a kristályosítási folyamata legszembetűnőbb eredményeiről a többiek pedig képekkel, gesztussal, érzésekkel tükrözték vissza azt amit átéltek a beszámoló során.
Az alábbi 3 videó is segítségünkre volt a kristályosításhoz:
SOCIAL PRESENCING THEATER
A gondolatainkban általában képesek vagyunk tisztán elrendezni a világ dolgait, megvizsgálni gondolataink tartalmát, tudatosítani őket, sőt általában azt is el tudjuk dönteni, hogy mi legyen gondolataink tartalma. Az érzéseinket sokkal nehezebb felidéznünk, még nehezebb befolyásolnunk őket. Ami legmélyebben rejtve van magunkban, azok a szándékaink, az akaratunk – hogy mi is mozgat nap mint nap bennünket és milyen irányba… Azt tapasztaljuk sokszor, hogy a cselekedeteinket, szavainkat, és gondolkodásunkat is a mélyen elbújt szándékaink, érzéseink vezetik.
Az SPT (Social Presencing Theater) arra tesz kísérletet, hogy tudatosítsuk egy szervezet, egy rendszer mélyén megbúvó szándékokat, feszültségeket, erőket. Hogy ezek már ne csak a mélyben irányító tényezők legyenek csupán, hanem tudatosított akadályok és lehetőségek. Képessé válunk rátekinteni közösen arra, hogy az általunk vizsgált problémakör legfontosabb részei között milyen viszonyok, elakadások, érzelmek vannak. Majd képessé válunk meglátni azt, hogy a rendszer merre szeretne és merre tud elmozdulni egy olyan állapotba ami számára a lehető legjobb.
Egy ráhangoló gyakorlat után igyekeztünk megnevezni a munka új világával kapcsolatos legfontosabb szereplőket. Ilyenek voltak pl. a dolgozók, a vezetőség, a pénz, … Ide tartozott a mai társadalom 3 fő hasadságát megjelenítő szereplő is:
- Legmagasabb jövőbeli lehetőség – az, amivé a legjobb körülmények között válhatna a munka világa
- Periféria – azok, akiket nagyon gyakran figyelmen kívül hagyunk és akiken a leg élesebben észlelhetőek a ma problémái
- A Föld – mint ökoszféra
Ezután egyenként felvettük a megnevezett szerepeket és megpróbáltuk megjeleníteni az aktuális viszonyaikat.
A szereplők kimondtak szerepükből egy-egy kifejezést, mondatot és ezt rögzítettük. Fontos támpont volt ez a feldolgozó beszélgetéshez.
A kezdeti szerep feszültségeit sugallta, hogy a dolgozó a földön ült és azt érezte, hogy nincs a helyén. A család nem volt fókuszban. Az oktatáson kevesebb figyelem volt, mint azt szerette volna, a jövő pedig ismeretlen volt a többiek számára.
A feszültséggel terhelt állapot nem tartható fenn a végtelenségik. A feszült izmok elfáradnak és elindul újra egy mozgás. Azt az új állapotot kerestük, ahol az összhang, a résztvevők jól léte a legmagasabb.
Sok meghökkentő megjegyzés, észrevétel hangzott el a feldolgozás során. Elsősorban az ökoszféra helyzete, állapota kényszerítette mozgásra a résztvevőket. Az utolsó állapotban már segítőkész lett volna, de nem voltak már erőforrásai. A kultúrális háttér behozta a perifériát, az oktatás pedig elsősorban a Legmagasabb jövőbeli lehetőséghez kapcsolódott – másodsorban pedig a vezetőséghez.